Vasaljai Önkéntes Tűzoltó Egyesület

Az ember ősidők óta kapcsolatban állt a tűzzel úgy is, mint a barát és úgy is, mint az ellenség. Védelmet nyújtott az időjárás viszontagságaival szemben, segítette az embert az ételek és a szerszámok elkészítésében, ezzel együtt félelmetes veszedelemként is szakadt az emberiségre. A  tüzet romboló hatása miatt évezredeken át tisztelet és imádat övezte.

A technika fejlődése során indololttá vált, hogy a tűzoltást kellő gyakorlattal rendelkező állandó csapat végezze.

A XIX. század  utolsó harmadában egymás után alakultak meg a városok és falvak önkéntes tűzoltóságai, melyek elsősorban közvetlen környezetüket védték a tűztől.

Vasalján - a múlt század végén bekövetkezett tűzesetek után - 1890 körül fogalmazódott meg az igény a helyi önkéntes tűzoltóság megszervezésére. A szervezés 1891-ben kezdődött el, melyre kedvező hatással volt a szomszéd községekben működő tűzoltóságok példája is. Már 1892-ben, a mai Kossuth út és Petőfi utca kereszteződésében, a harangtoronnyal együtt téglából felépült a tűzoltószertár, melyhez pihenőhelyiség is tartozott. Köztudott, hogy a harang ősidők óta tűzjelezésre is szolgált, hiszen tűz esetén a félrevert harang adta tudtára a tűzoltóknak és a lakosságnak, hogy tűz van.

A szertárat, melynek állaga megromlott, az 1970-es évek elején lebontották, a harangtornyot felújították. A kocsifecskendőt is az 1892-es évben vásárolták, amelyet még mindig nagy becsben tartanak. Bár nem használják, de még üzemképes.

1886. október 9-én hagyta jóvá a Belügyminiszter az egylet azon alapszabályát, melyet 1894. szeptember 2-én tartott közgyűlésen fogadtak el, és ezzel hivatalosan is megalakult a "Vasallai Önkéntes Tűzoltó Egylet".

Az egylet és a község életében meghatározó egyénisége volt Seifert Géza, a község tanítója, hiszen fáradtságot nem kímélve szervezte a kulturális rendezvényeket, énekkart alakított, melybe bevonta a tűzoltókat is.

Az egyletnél tartalmas élet folyt és folyamatosan fejlődött az első temetéseken, vállalták a halottvivést a lakóház udvarán megtartott búcsúztató után a temetőbe.

A tűzoltóság tagjai között kezdettől fogva megtaláljuk a kürtöst, hiszen a kürt a tűzoltóság felszerelési tárgyai közé tartozott.

Ezen időben a parancsnokok írásos vagy szóbeli meghívást nagyon ritkán alkalmaztak, azt a kürt helyettesítette. Ha a kürt megszólalt, mindenki tudta, hogy gyűlés, gyakorlat, gyülekezés vagy tűz van. Mindennek meg volt a maga kürtjele. A kürt szélcsendes időben messzire elhallatszott, éjjel még a szomszéd községekbe is.

A kürtöt tűzeseten kívül díszfelvonulásnál, fogadásnál, temetéseken, jelentős ünnepélyeken is használták.

A kürt használata külön tudást illetve tehetséget igényelt. A kürtösöket az 1920-as évektől ismerjük: Pipics János, Bodó József, Keppel Mihály, Márton Ferenc és 1946-tól Csillag Ferenc.

Vasalján 1958. szeptember 21-én került sor első alkalommal a szolgálati érmék átadására az arra jogosultak részére. Ezen alkalomból színvonalas ünnepséget szerveztek a kocsma udvarán.

1971-ben az MTSZ központi majorjában épült fel a jelenlegi tűzoltószertár a szövetkezet szerelőműhelyével közös beruházásban, melynek költsége 1250.000,- Ft volt.

Az 1972. február 26-án tartott vezetőségválasztó közgyűlésen felsőbb utasításra döntés született arról, hogy a négy község (Vasalja, Magyarnádalja, Kemestaródfa, Pinkamindszent) közös vezetőséget választ és mind a négy község a Vasaljai Tűzoltótestülethez tartozik, és mint a testület egységei működnek tovább az egységparancsnokok irányításával.

1975. február 20-án a jogszabályi előírásoknak megfelelően megalakult a "Vasaljai Önkéntes Tűzoltó Egyesület", melyhez a kemestaródfai, magyarnádaljai és a pinkamindszenti önkéntes tűzoltó egységek is tartoztak. Az egyesület összlétszáma a társközségekkel együtt 67 fő, ebből vasaljai 24 fő volt. A vasaljai egység tisztségviselői:

Parancsnok - Huszár Kálmán

Parancsnokhelyettes - Szájer József

Szertáros és kismotorfecskendő-kezelő - Gombás József

Kismotorfecskendő-kezelő - Szájer István

1984 évben a Községi Tanács a vasaljai egységnek új NDK gyártmányú TS 8/8-as típusú 800 l/p-es kismotorfecskendőt vásárolt szívó oldali felszerelésekkel együtt 700.000,- Ft értékben. 1990. tavaszán az egyesület felszerelésében jelentős fejlődés történt. Március 25-én a Körmendi Tűzoltóparancsnokság térítésmenetesen Vasaljának adományozta a 13 éves, jó állapotban levő TŰ 2 típusú gépjárműfecskendőt, amely 1000 l/p-es szivattyúval, 800 l-es víztartállyal és csörlővel van ellátva.

1991. november 29-én tartott közgyűlésen elsőnek a pinkamindszentiek majd 1992. február 28-án pedig Kemestaródfa és Magyarnádalja is bejelentette, hogy kiválnak az egyesületből és önálló egyesületként működnek tovább.

A rendkívüli közgyűlést követően még aznap a vasaljai tűzoltók is közgyűlést tartottak és megalakították a "Vasaljai Önkéntes Tűzoltó Egyletet" 22 fővel. Elfogadták az alapszabályt és megválasztották a tisztségviselőket:

Elnök - Egyed János

Titkár és pénztáros - Németh János

Tűzoltóparancsnok - Huszár Kálmán

Tűzoltóparancsnok-helyettes - Szájer József

Ellenőrző bizottság elnöke - Gombás György

Tagja - Huszár Ferenc, Berbás Ferenc

Szertáros - Gombás József

Kismotorfecskendő-kezelő - Cséve László, Szájer István

Gépkocsivezető - Cséve László, Pál János

A tűzoltóság 100 éves működése során feltétlenül meg kell említeni az évente hagyományos, jó hangulatú, vidám tűzoltóbálok szervezését is.

Az eltelt 100 évben szinte minden évben rendeztek tűzoltóbált, melynek bevételeit saját céljaikra fordították, elsősorban felszerelések, ruhák vásárlására.

A kezdeti időszakban minden év januárjában tartották farsangi bálokat, melyekről a korabeli újságcikkek is tanúskodnak. Az utóbbi 40 évben az egységkönyvi bejegyzések szerint minden évben karácsonykor tartották meg a még máig is hagyományos tűzoltóbált. A báli bevételeket zömmel egyenruha vásárlásra és tűzoltó rendezvényekre fordították, de az utóbbi évtizedekben már jutott kulturális célra, balatoni, badacsonyi kirándulásokra is. 

A község lakossága a báli belépőkkel mindig szívesen támogatta a tűzoltóságot, hiszen tudták, hogy az abból befolyt összeg a tűzoltóság működésén keresztül közvetve az ő érdeküket is szolgálja. Akik a bálba nem tudtak elmenni, azok is elküldték a belépőjegyek árát, hiszen a tűzoltóság munkájára eddig is számítottak, és ezután is számítani fognak.